1.rész

Na szóval itt az 1.rész.Ez egy kicsit nehéz volt,de vannak elképzeléseim csak nem igazán tudom,hogy hogy írjam le.XD

Ez a rész lehet,hogy unalmas vagy gagyi lett, de próbálkozom és egyszer csak sikerül.A következő rész 2 komi után jön!Remélem tetszeni fog!Jó olvasást!Sophie xxx

Reggel 8 óra van.Már megint  bent fekszem a kórházban,de most csak kivizsgálás miatt.2 órakor nekem tánc van, de addigra talán végzünk.

Az egyik nagyon kedves táncos társam,Nina mindig bejön hozzám a kórházba akkor is ha csak kivizsgáláson vagy ha beteg vagyok.Nagyon szeretem.Vicces,kedves,bolond (jó értelemben).Ő az egyetlen olyan barátom aki mindig meglátogat.De ma nem jött el!Kétségbe estem.Remélem nem történt semmi baj.

Megjött a nővér az eredményekkel.Minden rendben van,nem híztam az elmúlt pár hónapban szerencsére.Ettem egy kicsit a kórházas kajából aminek szörnyű íze volt, de azért nem üres hassal indulok el táncra.

Megérkeztem a terembe és láttam,hogy mindenki szomorú arcot vág.Mi történhetett?És Nina táncra se jött el!Végig kérdeztem mindenkit,hogy mi történt,de senki se válaszolt.Majd a táncóra végén Sam-et is megkérdezem.

A tanítás fél óra bemelegítéssel és nyújtással kezdődött,majd 2 órás tánccal folytatódott.

-...és akkor kezdhetjük a Turn me on-nal!!- szólt a tanár és bekapcsolta a zenét.:

-Remek,nagyon jó!!-örvendezett Sam.-Oké!Akkor most jöjjön a Rihannás szám!:

-Nagyon jó!Nagyon,nagyon!Ügyesek vagytok!Végre van egy jó,örömteli pillanat ebben a napban.Ja majdnem elfelejtettem!-kiáltott fel Sam.-2 nap múlva lesz egy nagyon fontos fellépés Londonban.5 tánccal indulunk és szeretném ha mindenki ott lenne!Beszéljétek meg a szüleitekkel és holnap elmondom a részleteket!-mondta Sam és elindult az öltöző felé.

-Sam!Várj!Várj meg!-kiáltoztam.-Sam szeretnék kérdezni valamit.A táncóra elején láttam,hogy mindenki szomorú és ma Nina nem volt meglátogatni a kórházban és most táncon sem volt.Történt vele valami?-kérdeztem kétségbe esve.

-Sophie!Figyelj!Tudom Nina nagyon jó barátod....volt.

-Hogy-hogy volt??Miért?Csak nem.....Ugye nem!?Ugye nem halt meg??!!-kérdeztem már majdnem sírva.

-Sajnálom Sophie!-mondta Sam és megölelt.

Ilyen nincs!Ő volt az egyik legjobb barátom és most meghalt!Ez nem lehet!

-Hogyan történt és mikor??

-Ma reggel amikor elindult feléd a kórházba biciklivel,épp a kereszteződésnél ment át a zöldön, mikor egy kocsis áthajtott a piroson és elütötte.Ott azonnal meghalt.Nem lehetett már rajta segíteni.

-Úristen!!És mikor lesz a temetés??-kérdeztem sírva.

-Azt még nem tudni,de ha megtudunk valamit szólunk!Haza kísérjen valaki??-tette fel a kérdést nagylelkűen Sam.

-Köszönöm,nem kell.-válaszoltam és elindultam az öltöző felé.


Hazaértem és anya megkérdezte, hogy miért sírtam.Leültünk a kanapéra és szépen elmondtam neki mindent.

-Nyugodj meg kicsikém!-vigasztalt meg és átölelt.-Menj mosd meg az arcod és utána gyere vissza szeretnék mondani valamit.

Elmentem megmosni az arcomat.Vörös volt a szemem a sírástól és a dörzsöléstől.Visszamentem anyához és mondta,hogy ma elmegyünk vacsorázni az egyik munkatársával aki Angliából jött.Van neki egy fia aki velem egykorú és őt is magával hozza a vacsorához.Anya azért kért meg engem,hogy menjek vele,hogy megismerjen a munkatársa meg azért,hogy a fiú ne legyen egyedül.Mikor ezt mondta egy kicsit elnevettem magam.Egyébként anya egy divat magazinnál dolgozik.Szereti a ruhákat és jól is öltözködik.Mindig ráhagyom a vásárlást mikor egy ruhás boltba megyünk,mert tudom, hogy szépet és divatosat választ nekem.
Nem tudtam,hogy mit vegyek fel ezért, mint mindig, anya választotta ki nekem ezt a ruhaösszeállítást:



Kb. este 7-kor jött értünk anya munkatársa.Egy elegáns étterembe vitt minket.Még nem voltam ilyen helyen szóval nem tudtam,hogy hogy kell viselkedni,étkezni. (XD)
Leültünk egy négyszemélyes asztalhoz és a pincér kihozta nekünk az étlapot.Érdekes ételek voltak rajta.Mivel nem akartam megint kórházba kerülni elhízás miatt, ezért egy kis adag csirkemellet kértem sültkrumplival,salátával mellé Fantával.
Anya munkatársának a fiát Tom-nak hívták.Helyes srác volt. ;) Egyszer csak feltett nekem egy váratlan kérdést: Szereted a One Diectiont?
Először csak bámultam rá,hogy mivan? majd utána válaszoltam neki:

-Hm...Igen, nagyon tehetségesek,jóképűek,bolondok...Igen, nagyon szeretem őket!Miért kérdezed?

-Mert ugye mi Angliában lakunk,ezért így sokszor találkozunk velük, anya már riportot is készített velük...és voltam már több koncertjükön is.

Mikor ezt meghallottam,magamba sikítottam egy nagyot.

-Sophie!Figyelsz te rám?

-Ja igen,bocsi,csak egy kicsit elgondolkoztam.Mit is mondtál?

-Csak azt,hogy van két jegyem egy fesztiválra ahol fellépnek a fiúk és,hogy van-e kedved eljönni velem?

-Persze,hogy van.De mikor lesz ez a fesztivál és hol?-kérdeztem.

-2 nap múlva, Londonban.-válaszolta Tom.

-Sajnos az nekem nem jó.Pont aznap lesz egy fellépésem szintén Londonban.Lehet,hogy azon a fesztiválon fogunk fellépni.

Végre meghozták a kaját.Már éhes voltam.
Megettünk mindent,utána még desszertet is hoztak nekünk.Habos,csokis sütit!Oh annyira finom volt.Kifizettük a számlát és haza mentünk.
Felmentem a szobámba,átöltöztem pizsamába,kerestem egy képet Nináról,kiraktam az asztalomra és gyújtottam mellé egy gyertyát.Még mindig nem tudtam elhinni,hogy ez történt vele.Ez az én hibám!Ha nem lettem volna kórházban,ő nem indult volna el otthonról és akkor nem üti el az autó.Ez borzasztó!